• Vágó István: – Álljunk meg egy szóra, kedves tanár úr, itt, a metróalagútban! Vizóczky Lászlóné kaposberki nézőnk egy plakát kapcsán kérdezi tőlünk, hogyan kell helyesen írni az „újév”-et, netalán az „új év”-et? Hogy is van ez, tanár úr?
• Grétsy László tanár úr: – Bizony, kedves nézőnkben jogosan merül fel a kétely, az „új” és az „év” szavakat különírjuk, ha a közelgő új esztendőről szólunk (ÚJ ÉV), viszont egybe, ha az új év első napjáról, január 1-jéről mint ünnepről: ÚJÉV.
• V. I.: – Valószínűleg ez kerülhette el egyik nagy pezsgőgyártónk figyelmét, amely (és NEM AKI, ugye kedves tanár úr) csak január 1-jére kíván 5 millió forintot, míg egyik kis antikváriumunknak sikerült jól leírnia mindkét jelentést. Kedves nézőink! Ha kérdésük van, forduljanak hozzánk, a borítékra írják rá: „Álljunk meg egy szóra!, Magyar Televízió, Budapest, 1810...”
• G. L.: – Várj, Pista, már a Blog.hu-n is elérhetők vagyunk!
• V. I.: – Igazad van, kedves tanár úr, keressék Székács Pistát, aki, ha lesz ideje, rövid adásainkat kiposztolja a blogjára. Tényleg, tanár úr, ha már itt tartunk... a „kiposztolja” nem kerülendő kifejezés? És a „lájkol”? Van ilyen szó egyáltalán?
• G. L.: – Erről majd következő adásunkban szólok, most csak annyit, hogy igen, van – ami a nép ajkán él, az létezik is. Kedves nézőink, a viszontlátásra!
• V. I.: – A viszontlátásra!
