A barátság és a szerelem közti átmenet az emberiséget régóta foglalkoztatja, ahogy a férfi-nő barátság létezését is régóta kutatják a tudósok, mind ez idáig eredménytelenül („Mely dicső ez, és ennek nincs neve!”) – íme egy megoldási kísérlet a 19. századból. Az alábbi sorok írója új szóösszetételt alkotott, hogy definiálja érzelmeit a nő iránt.
Sáros Patak XI/27 36
„Szeretném, egyetlen nőbarátom, úgy adni ki egészen magamat, mint vagyok, mint érzek, mint gondolkodom. S ha a gondolat szúr, hogy ez nem lehet: akkor isteni, mindenlátó szemeket óhajtok kegyednek. Hadd látná kegyed, mint legnemesbike minden érzelemnek az, mely e kebelben támadott, s él, – semmi nyelven nincs még nevezve az! Szerelem, barátság? két legszebb érzelmei a halandónak, egyik sem adja azt. Hiszen szerelemnek hívják azon testvonszalmat is, melyel egy szolga a konyhalányt magához szorítja, s az én szent érzelmemet is annak hívnák!? Barátság? Ez oly csudálatosan nem elégít, nálam olyformán hangzik, mintha csak egy neműek közt mondhatnék. – Mi hát ez? Hogyan képzeltessem? Óh mondhatatlanúl-kedves barátom, ez igen nehéz! – Ha a barátságból kivenném az érzelmet, mikor két titoktalan nemes vágyú kebel egymáson dobogja, „hogy téged az ég nekem adott!”, s a szerelemből kihagynám azt, mit a közlelkek benne imádnak, s öszvetéve e két tisztultat, egy mennyei egészvé alakítanám… képzeled Angyal? Ez barátod érzelme irántad! – Mely dicső ez, és ennek nincs neve! Oh, mert talán nem volt még hölgy, ki ezt ifjúban bírta volna kéleszteni. – Mi vagyok hát én? szerető? barát? megmondom édes Johannám, mindkettő együtt! Szeretőbarát! Hogy ezt az én Johannám hiszi, édesen vallom magamnak. Oh mert midőn én egykor melléje szorulva ültem, kezeit kezeimben tartám, s a nagy éltető szemekbe merülve lelkem egész erőjével sóhajtám: „édes, édes barátom!”, örömmel mondá: „Kegyed azt oly csupa szívből tudja mondani”. Egészen értett, s érzett! – De ez még nem minden! Ismételem hát, s mondom, mint soha nem mondám, édes, édes barátom, istenedre, férjed árnyékára, Károlyodra, mindenre, mi szívedet érdekelheti, kérlek, tedd azt, hogy örökre szeretőbarátod lehessek! Isten hozzád …t …r.”
Hát igen, azóta sokat fejlődött a tudomány.
A szerk.
